Kaukázusi Juhászkutya

Négylábú barátaink állandóan velünk vannak. Hajókon és repülőgépeken láthatók, nehéz szánokat húznak az Antarktiszon, és nap mint nap veszélyben lévő embereket mentenek. Néhányan még az űrt is meghódítják. A gazdagok palotáiban, de a szegények kunyhóiban is élnek.

A kutyák segítenek az eltűnt személyek felkutatásában és számos bűncselekmény megoldásában. A hűséges négylábú segítőknek köszönhetően a rendőrség számos illegális anyagot találhat, mivel a kutyának 10-szer több szaglósejtje van, mint az embernek.

Vannak olyan kutyák is, amelyeket fegyverként használtak a háborúban, mint például a kaukázusi juhászkutyák – annyira függetlenek és bátrak!

Eredet és történelem

Honnan származik eredetileg a kaukázusi juhász?

A Kaukázusi Juhászkutya, népszerű nevén kaukázusi farkaskutya az egyik legnagyobb kutyafajta, amelynek a Kaukázus az otthona. A fajta kora körülbelül 2-2,5 ezer év. Már a fajta nevéből is egyértelmű, hogy ezeket a kutyákat arra használták, hogy megvédjék a juhnyájakat a farkasoktól és más ragadozóktól. Ebben a tekintetben az állatnak megfelelő állóképességgel, erővel, bátorsággal, bátorsággal és vastag szőrzettel kellett rendelkeznie ahhoz, hogy a legzordabb időjárási körülmények között is tudjon dolgozni.

Eddig nincs dokumentált elmélet a kaukázusi juhászkutya eredetéről.

Az ősök tibeti masztiffok vagy közép-ázsiai kutyák lehettek. Ezt jelzi e fajták külső hasonlósága.

Úgy tartják, hogy a kaukázusi pásztorokat Tigran örmény császár hadseregében használták az i. e. 1. században, ahol kiválóan helytálltak a rómaiak elleni harcban.

A kaukázusi juhászkutyák történetében a fejlődésnek számos nehéz pillanata volt, és a kutyákat még a teljes kihalás is fenyegette. Veszélyes és kiszámíthatatlan időszak volt. A második világháború alatt például a kaukázusi juhászkutya fajtatiszta képviselői közül elég sokan elpusztultak a szolgálatban, és sokan keveredtek más fajtákkal. Csak a vezető kutatók, kynológus professzorok gondos és hosszú munkájának köszönhetően létezik ma is ez a kutyafajta.

A 19. század végéig a kaukázusi juhászkutyák csak a Kaukázusban és Oroszországban voltak ismertek. A kutyafajta csak a 20. század 90-es éveiben vált világszerte ismertté.

1990-ben a Nemzetközi Kennel Szövetség (FCI) önálló fajtaként jegyezte be a farkaskutyát.

Kaukázusi Juhászkutya – Fajok

Az eltérő természeti és éghajlati viszonyokkal rendelkező különböző helyeken való élet négy különböző fajtán belüli típus kialakulásához vezetett.

Sztyeppe típus

Az ebbe a típusba tartozó kutyák nagyon erősek és magasak, de karcsúak, hosszú lábúak és világos szőrzetűek. A száraz és forró, fokozott vízhiánnyal küzdő régiókban fejlődtek ki. Ezek a kutyák ellen tudtak állni a ragadozóknak, és nagy távolságokra kellett kísérniük a csordákat.

Hegyi típus

A hegyekben viszont rengeteg víz volt, így a csordáknak kevés mozgásra volt szükségük. A hegységtípus tehát ezeknek a körülményeknek a hatására alakult ki. Ezek a különösen erős kutyák hosszúkás testtel, terjedelmes mellkassal és nehéz fejjel rendelkeznek. A szőrzet nagyon sűrű.

Két alfaj alakult ki – a grúz és az azerbajdzsáni.

Örmény típus

Ezek a kutyák hasonlóak a hegyi típushoz, de kisebbek és kevésbé csontosak. A fej négyzet alakú, a szőrzet hosszú és sűrű. Színe főként barna, fehér foltokkal vagy fehér gallérral. Az e fajhoz tartozó kutyák nagyon robusztusak és igénytelenek az életkörülményekhez. Kiváló védelmi tulajdonságokkal és kifejezett agresszivitással rendelkeznek a kívülállókkal szemben.

Aboriginal kaukázusi juhászkutya

Ez a típus spontán és természetesen alakult ki. A kutyák robusztusak és figyelemre méltóan alkalmazkodtak az éghajlati változásokhoz. Jobban képezhetőek és az ember felé orientáltak. Külsőleg ezeket a kutyákat kiválóan fejlett izomzat, atletikus testfelépítés, erős nyak, terjedelmes és kerek mellkas, széles hát, széles vízszintes krupp jellemzi.

Kaukázusi Juhászkutya – tipikus jellemzők

Megjelenés

Kaukázusi Juhászkutya
Kaukázusi Juhászkutya

Mekkora egy kaukázusi juhászkutya?

A Kaukázusi Juhászkutya összességében egy nagyon nagytestű kutyafajta.

A hímek átlagos mérete 70-77 cm között mozog, átlagos súlyuk 50-60 kg.

A nőstények valamivel kisebbek, méretük kb. 65-70 cm és súlyuk –

45-50 kg. Előfordulnak azonban nagyon nagytestű, 100 kg-ot meghaladó súlyú kutyák is.

Hány éves lesz egy kaukázusi juhászkutya?

A kaukázusi pásztorkutya várható élettartama méretéhez képest magas, 12 és még több év.

A kaukázusi juhászkutya nagyon erős és izmos. A fej nagyon nagy és masszív, erős állkapoccsal. A koponya majdnem négyzet alakú. A homlok – széles, jól látható barázdával. Az arccsontok jól kirajzolódnak. Szemöldök ívek – gyengén meghatározott; a stop – nem éles. A szemek kerekek, kicsik, egymástól távol helyezkednek el, különböző színűek – a sötétbarnától a dióbarnáig, ritkán zöldesszürkék; komoly és kíváncsi tekintetűek.

Az ormány ék alakú. A harapás lehet olló alakú vagy egyenes.

Az orr nagy, többnyire fekete. Az ajkak is sötét pigmentációval rendelkeznek.

A Kaukázusi Juhászkutya 42 nagy, hófehér foga van.

A fülek magasan állnak és lógóak. Hagyományosan azonban még mindig teljesen dokkolva vannak.

A nyak nagyon erős és rövid, nem magasan hordott, a felső vonalhoz képest körülbelül 30-40 fokos szögben áll; a tarkó jól fejlett.

A farok sarló alakú vagy a végén göndör. Csendes állapotban lefelé lóg. De amikor a kutya izgatott, a hátára emeli, és néha gyűrűbe tekeri.

A végtagok izmosak, erősek, párhuzamosan állnak.

A csontok szélesek; minden ízület jól definiált.

A mancsok nagyok, nem ovális alakúak, íveltek, jól összenőtt lábujjakkal.

A bőr vastag, rugalmas, durva, sima szőrzettel. A szőrzet hossza legalább 5 cm, és a színek változatosak. Ezek a kutyák lehetnek sötétszürkéktől a világosszürkéig, de lehetnek vöröses színűek, szőkék vagy akár krémfehérek is. Nem ritka, hogy a fején fekete maszkot vagy a testén fehér foltokat találunk.

A szőrzet szerint három típust különböztetünk meg:

  • Hosszúszőrű – A szőrzet a fejen és a mellső lábakon rövidebb, de vastagabb. Hosszabb szőrzet a farkon. A fülön bozontos „bojtok”, a nyakon „sörény”, a hátsó végtagok felső részén pedig „nadrág” is kialakul.
  • Rövidszőrű – a szőrzet rövid, de sűrű, sörény és lobogó farok nélkül.
  • Vegyes típus – meghosszabbított szőrzet, de sörény és bozontos farok nélkül.

Természet és karakter

A kaukázusi juhászkutya békés, ha érintetlenül hagyják. Ezért van az, hogy egyesek hatalmas és aranyos mackónak látják. Mások azonban nagyon félnek ettől a kutyától, amelynek alapvetően erős gazdára van szüksége. Csak ha a kutyatulajdonos többször is bebizonyítja, hogy ő a vezető, a kutya képes felismerni és tisztelni az emberi vezetést.

A kaukázusi juhászkutya a tökéletes őrző. Alkalmazkodik a zord körülményekhez, robusztus, magabiztos és bátor, erős és kiegyensúlyozott, nagyon gyanakvó az idegenekkel vagy állatokkal szemben. Jól megőrzött védőösztöneik és fenyegető megjelenésük miatt ezeket a kutyákat gyakran nevezik rosszindulatúnak, ezért a megfelelő kiképzés nagy jelentőséggel bír.

Vannak olyan példányok, amelyek meglehetősen agresszívek. Ezek többnyire férfiak. Amikor egy ilyen kutya dühös, nagyon nehéz lesz megállítani. A kiképzéssel csak tapasztalt kutyatenyésztő foglalkozhat.

A Kaukázusi Juhászkutya hűséges kutya. A tulajdonoshoz fűződő különleges kapcsolat jellemzi őket, és nehezen birkóznak meg a tulajdonosváltással. Okosak és függetlenek. Veszélyes helyzetben képesek önállóan döntéseket hozni, hogy megvédjék gazdájukat.

A Kaukázusi Juhászkutya szívós és szívesebben tartózkodik a szabadban; több helyet igényel, ezért városi kutyának nem alkalmas. A telket be kell keríteni, különben a kaukázusi juhászkutya a szomszédos telket is a saját területének tekinti és őrzi.

Ezek a kutyák racionális kutyák. Nem fogod látni a Kaukázusi Juhászkutya állandóan a kertben rohangálni és minden zajra reagálni. Csak akkor fog reagálni, amikor rájön, hogy ez szükséges.

Standard

Kaukázusi Juhászkutya
Kaukázusi Juhászkutya

Az első szabvány 1932-ből származik, és V. L. Weißmann állította össze. Ez a szabvány a Kaukázusi Juhászkutya átfogó leírását tartalmazza. Később hosszú évekig a híres orosz cinológus, Mazover (1954) szabványa volt használatban.

1976-ban megjelent egy másik szabvány, amely a kutya testének minden egyes régióját külön-külön írta le, és azonnal kiemelte az adott régió hibáit és hiányosságait. Ez a szabvány azonban nem adhat teljes képet a kutyáról.

1984-ben az FCI hivatalosan elismerte a kaukázusi pásztorkutyát mint kutyafajtát. Az FCI a kaukázusi juhászkutyát a 328. szabvány alatt a 2. csoportban sorolja fel: pinscher és schnauzer, molosszus, svájci hegyi és marhakutya.

Utódok születnek

A Kaukázusi Juhászkutya ideális esetben 2 éves korában válik ivaréretté és szaporodóképessé. Ez azt jelenti, hogy ezek a kutyák meglehetősen késői felnőttek. Ezt nemcsak a fajta jellemzői magyarázzák, hanem az is, hogy az érettség nemcsak a szaporodási képességet jelenti, hanem azt is, hogy képes megvédeni önmagát, a csorda tagjait és azok területét, azaz képes elvégezni a természet és az ember által rábízott munkát. A Kaukázusi Juhászkutya tehát fiziológiailag és mentálisan is érettnek kell lennie ahhoz, hogy sikeresen kihordjon és felneveljen egy életképes állatot.

A kiskutyáknak nagy szükségük van a játékra. A játék révén javul a kutya és az ember kölcsönös megértése, és fejlődnek azok a készségek és technikák, amelyeket a kutya később a való életben is használ.

A körülbelül egy hónaptól öt hónapig tartó időszak a legjobb idő arra, hogy a kölyökkutya hozzászokjon leendő gazdájához.

Etetés

A táplálkozás a kutya egészségének legfontosabb tényezője.

A Kaukázusi Juhászkutya szervezete alkalmazkodott bármilyen táplálék rendkívül hatékony felvételéhez, de különösen a magas fehérjetartalmúakhoz. Történelmi hazájukban fehérjetáplálékot ettek: juhok, halva született és elhullott bárányok levágásából származó hulladékot.

A kaukázusi pásztorkutyának elvileg nincsenek étrendi követelményei. Igénytelen.

Az ilyen kutyák tulajdonosainak azonban figyelniük kell a kiegyensúlyozott és rendszeres táplálásra. Etesd négylábú barátodat naponta kétszer friss hússal, némi zöldséggel, gyümölccsel vagy rizzsel! Nyers hús vagy száraztáp is lehetséges. Csak a sertéshús lehet főtt formában.

A máj vitaminokban gazdag és nagyon hasznos, különösen a vemhes és szoptató szukák számára.

A tejtermékek különösen szükségesek a kölyökkutyák számára.

A haltermékek azért is nagyon egészségesek, mert A-, B- és D-vitamint, makro- és mikroelemeket, valamint könnyen emészthető zsírokat tartalmaznak.

Megállapították, hogy egy felnőtt kutya nyugalmi állapotban átlagosan napi 50 kcal-t igényel 1 kg testtömegenként. Nyáron a napi energiaszükséglet 15 %-kal csökken, míg télen 15 %-kal nő. A párzási időszakban a táplálék kalóriatartalmát 25%-kal kell növelni; a vemhesség második hónapjától kezdve 50%-kal, a szoptató szuka esetében pedig még ennél is nagyobb mértékben.

Az emésztés sajátosságai

A fehérjék, zsírok és szénhidrátok jelentős változásokon mennek keresztül az emésztési folyamat során. A fehérjék aminosavakká, a szénhidrátok glükózzá, a zsírok és a zsírsavak lebomlanak. Ezek az anyagok, amelyek felszívódnak a vérbe és a nyirokba, egyszerre szolgálnak energiaforrásként és a testszövetek építőanyagaként.

Az emésztés a szájban kezdődik. A nyál intenzitása az elfogyasztott étel típusától függ. A száraz ételek sokkal több nyálat fogyasztanak. Maga a nyál pedig nemcsak az emésztésben, hanem a kutya egészségében is szerepet játszik. A fontos fehérje – a lizozim – miatt a nyál elpusztítja a baktériumokat. A nyál magas fehérjetartalma lehetővé teszi, hogy a kutya még a hullákat is meg tudja enni. A nyálnak ez az antibakteriális hatása nagyon fontos a sebgyógyulás szempontjából.

A gyomor savassága és emésztőenzimtartalma sokkal magasabb, mint az emberé.

Vízigény

Egy felnőtt kutya teste általában körülbelül 65%-ban tartalmaz vizet. A víz határozza meg a fehérjék, a nukleinsavak, a lipidek és a sejtmembránok szerkezetét és biológiai tulajdonságait.

A kutya testében lévő elegendő víz a normális tevékenység egyik fő feltétele. Élelem nélkül a kutya hetekig, víz nélkül pedig csak néhány napig bírja.

Normál körülmények között egy felnőtt kutya vízigénye napi 40 ml 1 kg testtömegenként. Fiatal állatok esetében 2-3-szor több.

Egy felnőtt kutyának naponta körülbelül 3 liter vízre van szüksége, amelyből körülbelül 1,5 liter ivóvíz. A szükséges ivóvíz mennyisége a takarmány típusától függ. Például az ivóvízigény megnő, ha száraz eledelt használnak.

A betegségek megelőzése érdekében be kell tartani az egészséges táplálkozás elvét, hagyni kell, hogy a kutya elegendő mozgást kapjon, időben be kell oltani, gondosan figyelemmel kell kísérni a kutya közérzetét, és időben kapcsolatba kell lépni a szakemberekkel, hogy a szükséges segítséget megadják.

Gondozás

A kutyák makacsok és gyakran fájdalmas az ápolásuk. Ezért ajánlatos már kölyökkorban elkezdeni az ápolást. Így a kölykök hozzászoknak a rendszeres ápoláshoz.

Akár hosszú, akár rövid szőrű a rágó, az ápolás viszonylag kevés időt vesz igénybe. A kutyát általában hetente kétszer kell kefélni, hogy eltávolítsuk a szennyeződéseket és az elhalt szőrszálakat.

Az ápolás magában foglalja a fül- és fogmosást is. Ezenkívül a karmokat rendszeresen nyírni kell.

Záró szavak

A Kaukázusi Juhászkutya a világ egyik legjobb és leghűségesebb őrző-védő kutyája. Ő nem egy mackó, akivel játszani lehet, hanem egy élőlény, aki következetes nevelést, helyes viselkedést és barátságos hozzáállást igényel önmagához. A Kaukázusi Juhászkutya a viharban is hűséges lesz, ha mindent megadsz a kutyádnak, amire szüksége van, például ételt, gondoskodást, kiképzést és szeretetet.

A világon semmi sem tökéletes, és ez a kaukázusi pásztorkutyára is igaz. Ez a kutya a Nyilas jegyében született. Bár némelyikük ölelnivaló óriásnak tűnik, nagyon veszélyesek, és természetesen nagyon gyanakvóak az idegenekkel szemben. Ez a fajta természeténél fogva nagyon gyanakvó az idegenekkel szemben. Ez a kutya nem alkalmas városi környezetben való tartásra. Ne is gondolja, hogy egy városi lakás alkalmas lenne az Owtscharka számára. Ennek a kutyának a kiképzése elengedhetetlen. A Kaukázusi Juhászkutya nem alkalmas kezdőknek.

Ha órákon át szeretne biciklizni, a kaukázusi juhász nem a megfelelő társ. Ennek a kutyának nincs nagy mozgásigénye. A kaukázusi kutyának nincs szüksége fűtésre, és gond nélkül tartható fagyos hőmérsékleten is.

Nagyon ritkán betegszik meg, így állatorvosra csak vészhelyzetben van szükség.

Ő az egyik legjobb és leghűségesebb házőrző kutya a világon.

Az ember olyan tulajdonságokkal ruházta fel a kutyákat, mint az erő, a bátorság, a méltóság, a nemesség, az intelligencia és a szépség. Ezek nem idegenek ettől a kutyafajtától. Nem szabad elfelejteni, hogy ezek a hűséges társak évezredeken át kísérték az embert, barátai maradtak, de soha nem váltak szolgáivá.

Bizonyára nem mindenki tud ilyen kutyát nevelni, mert a kaukázusi pásztorkutya nem rabszolga.

A pásztorkutyát nem könnyű a rabszolga szerepébe kényszeríteni, és soha nem fogja hagyni, hogy rosszul bánjanak vele.

De ez a kutya képes lesz a lehető legjobban megvédeni a gazdáját. Senki sem tudja megvesztegetni!

Kaukázusi Juhászkutya |1| kalapács nagy hűséges és veszélyes / További érdekes cikkek a yabaaa, mint például: Kyrillisches Alphabet | Kyrillisch

error: Content is protected !!